Ha vége a sulinak, és betoppan a nyári szünet, a gyerekek azonnal fejest ugranak annak minden élvezetébe: a délig tartó alvásba, a lustálkodásba, a barátokkal való gondtalan időtöltésbe. De egy idő után már uncsi a szunyókálás, a henyélés sem okoz már akkora örömöt, mint egy hónappal azelőtt, és még a barátok is elmentek nyaralni… És ekkor veszi át a minőségi idő helyét a telefonozás, videojátékozás és az unalom okozta letargia, ami minden szülő rémálma… De mi a megoldás?
Nos, erre nincs egyetlen egybehangzó válasz vagy gyógyír. Minden gyerek másképp reagál, ha a szülő, segítő szándékkal ugyan, de ki akarja húzni a képernyő bűvköréből. Csak ötletek vannak, amelyeket próba-szerencse alapon egymás után végigpróbálgathatunk, és beültethetjük mindennapjainkba azt, ami igazán működni látszik. Ha pedig úgy érzitek, hogy falba ütköztetek, ne csüggedjetek: mi, felnőttek, csaknem bármit megadnánk, hogy még egyszer megélhessük a három hónapos nyári szünet érzését. Amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, az az, hogy a szabadidő tartalmas kitöltésének elsajátítása is a személyes fejlődés része, és a mostani világ végtelen lehetőségtára sokszor letaglózza a gyermekeket, ahelyett, hogy cselekvésre ösztönözné őket. Ilyenkor jól jöhet egy segítő kéz a szülő részéről, például az alábbi formákban:
A nyári szünet alatt törekedhetünk arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat gyerkőcünkkel. Előfordulhat, hogy ahogy nőnek, egyre távolabb érezzük őket magunktól, és a közös jó érdekében nekünk kell felismernünk ezt a jelenséget, és segíteni rajta, miközben mégis teret hagyunk gyermekünk kamaszodásának. Ami a legfontosabb ebben az időszakban, az az együtt eltöltött minőségi idő, és a tartalmas beszélgetések. Kinevezhetünk minden héten egy úgynevezett családi napot, amikor valami érdekeset csinálunk együtt. Ez lehet közös főzés, barkácsolás, lakásdekor-készítés, de akár társasjátékozás, túrázás vagy csobbanás is. A lényeg, hogy együtt legyünk, és mindenki jól érezze magát! A családi nap előtti estén pedig tarthatunk egy mini heti check-int, amikor arról beszélgetünk, mi minden történt gyermekünkkel az adott héten, mik voltak esetleg azok a konfliktusok, amelyek nyomot hagytak benne, mik a tervei az adott hétre/hosszú távon a teljes nyárra, és mit szeretne elérni még sulikezdés előtt. Törekedjünk arra, hogy a beszélgetés építő jellegű legyen: ha gyerekünk azt érzi, igyekszünk megérteni őt és elfogadjuk, tanítóleckeként tekintünk azokra az alkalmakra, amikor hibázik, akkor úgy fogja érezni, hogy bátran fordulhat hozzánk kérdésekkel, aggodalmakkal a jövőben is.
Igen, előfordulhat, hogy a nyári szünet jelentős részében gyerekünket beszippantja a virtuális világ. És ezt nehéz elfogadni, főleg, ha azt tapasztaljuk, hogy a képernyő előtt töltött idő nagy része a közösségimédia-oldalak pörgetésével és erőszakos videojátékok játszásával telik. Erre megoldást kínálhat a screen time korlátozása, de most inkább egy másik megoldás irányába szeretném terelni a figyelmeteket. A számítógépezés során ugyanis gyerekünk egy teljesen új hobbit is felfedezhet – csak rá kell jönnünk, mihez lenne affinitása. Az online térben számtalan ingyenes és megfizethető árú kurzus érhető el, nem beszélve a milliónyi diy- és oktató jellegű Youtube-videókról. Gyerekünk olyan készségeket sajátíthat el, mint például az agyagozás, makettkészítés, videószerkesztés, fotózás, retusálás. Beszéljétek meg, mi érdekelné, és legyen a nyári szünet az önfejlesztés időszaka!
A nyár bizony a szocializálódás legpezsgőbb időszaka is: mindenhol koncertek, fesztiválok, kulturális és sportprogramok. Ha kamasz gyerekünk érdeklődését fejezi ki a felsorolt programok iránt, igyekezzünk nem elutasítóként fellépni. Ehelyett kezdeményezzünk vele felnőttes beszélgetést a koncertek és fesztiválok veszélyeiről – mutassuk be valósághűen a helyzetet. A felesleges rémísztgetés és a túlzott lazaság egyaránt romboló hatású lehet. Beszéljünk az adott programok költségeiről is, és arról, hogy gyermekünk hajlandó-e megkeresni ezeknek jegyeknek az árát diákmunka keretén belül. Igyekezzünk kompromisszumokat kötni, és fektessünk bizalmat gyermekünkbe – ezek nagy mérföldkövek a felnőtté válás útján!
Sok türelem, szeretet és kitartás: szülőnek lenni a nyári szünet ideje alatt sem könnyű feladat! De meg fogtok bírkózni vele, és gyereketek, még ha nem is mondja, végtelenül hálás lesz, ha azt érzi, megértitek és támogatjátok őt!