Képzeljétek: Japánban már a 6. században Ki nevet a végén?-t játszottak!

A hideg téli napokon mindennél jobban esik a szeretteinkkel tölteni az időt. Ez pedig néha bizony azt jelenti, hogy egy asztal köré tömörülve, izzadságcseppekkel a homlokunkon ülünk és gondolkodunk, reménykedünk, hogy a mi négy bábunk fog a leghamarabb eljutni a házba”. Hiszen mindenki tudja, hogy az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a hazánkban is ikonikusként számon tartott Ki nevet a végén? társasjáték az ősi Indiából származik, ahol már a 6. században is ezzel a táblajátékkal játszottak.

A világszintű népszerűségnek örvendő játékot az indiaiak „pacsíszí”-ként emlegetik, és hazájában még máig is olyannyira népszerű játék, hogy a helyiek telefonjukon, táblán vagy kartonra felrajzolva, az utcán is gyakran ezt a játékot játsszák, ha éppen az ebédjükre várakoznak, számlafizetéshez állnak sorba, vagy egy kis szórakozásra vágynak. A játék pedig az évszázadok során az arisztokraták mulattatását is biztosította: történészek szerint a 16 században történt az, hogy Indiában újra felfedezték és rendkívül megszerették az ősi játékot. Nagy Akbar, a Mogul Birodalom uralkodója is szórakozásra lelt a játékban, természetesen társadalmi státuszához mérten. A játéktábla a palota udvarának egészét elfoglalta, a bábok pedig színes ruhába öltözött rabszolgák voltak, akik a dobókocka helyett kagylókkal dobott lépésszámokban haladtak az hatalmas területet felölelő játékmezőn.

És hogy miért él tovább ez a rendkívül egyszerű, ám annál izgalmasabb játék számos szokást, és alakult az évek során több országban hagyománnyá? A válasz talán épp a játék lényegében keresendő: a játékosok győzelemre való esélye túlságosan függ a szerencsétől ahhoz, hogy a játék közepénél bárki biztosra meg tudja tippelni, ki lesz a győztes. A Ki nevet a végén? arra tanítja a gyerekeket, hogy az életben vannak olyan helyzetek, amelyeket hiába is próbálunk minden erőnkkel befolyásolni: a szerencsén múlnak. Erre pedig nekünk, felnőtteknek is fontos emlékeztetnünk magunkat. Talán épp egy játszma alkalmával!

A cikket a következő ismeretterjesztő történet inspirálta: https://meseljnekemindiarol.hu/2019/01/23/jatek-az-elet/

Olvasd el többi cikkünket is:

Hogyan dobd fel a kerti játékot: kreatív ötletek a szabadban »

Kilövésre felkészülni! »

Mit hozzon a nyuszi? Húsvéti ajándékötletek »

Összes cikkünkért kattints ide »