Ha felnőttként is tudsz játszani, akkor nem infantilis, hanem szerencsés vagy!

Idén 9. alkalommal rendezik meg az Ország Játéka szavazást, ahol hét kategóriában, több mint hatvan Játék versenyez majd a legjobb helyekért. Ennek kapcsán kérdeztük Kovácsovics Fruzsinát, Fonogram-díjas előadót a játékról, a játékokról és szerepükről a gyermekek fejlődésében.

Mi volt a kedvenc játékod?

Talán lehet játéknak nevezni a kedvenc időtöltésemet, ami a "bunki építés" volt. Maglódon nőttem fel, ahol a házhoz egy óriási, "vadregényes" kert tartozik, tele nagy fákkal, bokrokkal, apró rejtekhelyekkel, izgalmas zegzugokkal. Sok unokatesóm van, akikkel egyszerre voltunk gyerekek, és az utcában is sok volt a gyerek, akikkel nagyon jó barátok voltunk, így nálunk otthon mindig nagy volt a gyerekzsivaj, és minden körülmény adott volt a szuper együttjátszásokhoz. Szinte mindig a kertben voltunk, számtalan izgalmat rejtett a számunkra, imádtuk. Sok-sok játéknak teret adott, de ami a kedvencem volt, az a "bunki építés".

Most van-e kedvenc játékod?

Most is nagyon szeretek játszani, a számháborút például még felnőtt fejjel is imádom. Nagyon sokszor társasozunk a barátaimmal, ahol a legtöbbször előjön belőlem a győzni akaró gyerek, amin mindig jókat nevetnek. Az egyik kedvencem a Tabu című társasjáték. Én még felnőttként is át tudom érezni a játékok izgalmát, és emiatt nem infantilisnek, sokkal inkább szerencsésnek érzem magam.

Megváltozott-e a gyerekek hozzáállása a játékhoz?

Óvodapedagógusként és nagynéniként eléggé rálátok a gyerekek játszási szokásaira, és az a benyomásom, hogy manapság sokkal hamarabb ráunnak a játékokra a gyerekek, ami talán annak is köszönhető, hogy a legtöbb gyermeknek nagyon sok játéka van, halomra kapja sokszor az újabbakat, így lelkesedését veszti, elég hamar. Ezen kívül azt látom, hogy sokszor motiválni is nehezebb őket, ezt is a sok-sok ingernek, programnak, impulzusnak tudom be, ami a mai világban őket éri. Sok gyereknek egyre nehezebben megy az, hogy egyedül játsszon, feltalálja magát. Ez senkinek nem hibája, sem a gyermeknek, sem a szülőnek, egyszerűen ez egy társadalmi jelenség. De én azt vallom, hogy ebben is, mint egyébként sok másban is, a kevesebb sokszor több. De szerencsére a játékok szeretete, öröme és a játszani akarás abszolút ott van a gyerekekben.

Szerinted melyik játék az, ami soha nem megy majd ki a divatból?

Hú, szerencsére sok ilyen van, szerintem. Bújócska, fogócska, számháború, barkóba, és még folytathatnám... Ezek (remélem!) örök kedvencek.

Fontos a játék? Miért fontos?

Hogy fontos-e? Talán ez egyik legfontosabb az életben! A gyerekeknél millió és egy érv szól a játékok mellett, gyermekkorban a tanulás legfontosabb terepe. Lehetetlen lenne az összes jó hatását felsorolni. Itt olyan alapvető dolgokra is kell gondolni, hogy a játék fejleszti a fantáziát, a kommunikációt, a szociális készségeket, megtanít együttműködni, a gyermekek kijátszhatják az érzéseiket, az örömüket, az dühüket, a szomorúságukat, a kétségeiket, a félelmeiket - és még sorolhatnám -, ami segít nekik a feldolgozásban. Tévúton jár az a szülő, aki azt gondolja, hogy a gyerek "csak játszik". Amikor a gyerek "csak játszik", akkor teszi a legtöbbet, legjobbat magáért és a fejlődéséért. Arról nem is beszélve, hogy a játék milyen fontos örömforrás!

Van jó és nem jó játék?

Ez a kérdés nagyon nehéz. Biztosan van olyan játék, amit én nem szívesen adnék a gyermekem kezébe, de ezt sem "rossz játéknak" nevezném, inkább talán olyannak, amivel esetleg pedagógiailag nem feltétlenül értek egyet. Például azok a játékok, amik agresszívek, vagy amik túl színesek, harsányak. A gyerek (és a felnőtt is) amíg és amikor teheti, játsszon! Szakadjon ki a hétköznapok "hétközapiságából", érezze jól magát, én ezt vallom!