Normális feltételek mellett vállalkozni

2014. 12. 12. 12:29 - Origo 

Bognár Ákos, a JátékNet alapítója

Fotó: Bielik István - Origo

Mit láttak vonzónak egy játékbolt felépítésében a neten 2006-ban?

A feleségem és én – mindketten IT-sok lévén – már egy évvel korábban elindítottunk egy szoftver-webáruházat. A JátékNet egy baráti házaspár javaslata volt. Ők úgy képzelték, nincs most ennél nagyobb ötlet, a lábunkat sem kell kitenni, semmi munka, csak úgy dől a lé. Az interneten keresztül. Nekik épp akkor született meg az első babájuk, kézenfekvőnek tűnt, hogy a játékot válasszuk profilnak. Befektetni nem tudtunk egy fillért sem, és eleinte jóval többet dolgozott a másik pár, mit mi, mert 2010 végéig még működtettük a másik vállalkozásunkat is. Akkor viszont eladtuk, mert kezdett látszani, hogy a JátékNet nagyot fog szólni, arra összpontosítottuk minden erőnket.

Hogy nézett ki a mezőny akkoriban és most?

Az akkori néhány versenytársunk mára többnyire eltűnt. Körülbelül 2009-ig nem kellett számolni az olyan horizontális webáruházakkal, mint az eMag, vagy amivé a Shopline kezd alakulni, sok apróbb, növekvő webáruház próbálkozott minden szakterületen. Az idei évet vízválasztónak érzem, a fű alatt szépen megnőtt szereplők most kezdenek óriásiak lenni, pontosabban most kezdi észrevenni őket a vásárló – bennünket is. Egyébként szigorúan nézve legfeljebb 20-30 olyan e-kereskedő lehet a piacon, amelyik átlépte a milliárdos határt. Az a forgalom már megköveteli az olajozott gépezetet. A mi területünkön az év utolsó két hónapja a meghatározó, ilyenkor egy nap alatt tízszer akkora forgalmat bonyolítunk, mint egy nyári napon. A munkánk is tízszer annyi. A több mint 40 alkalmazottunk mellé ilyenkor felveszünk legalább annyit.

Szóval bejött az üzleti prognózis, dőlt a lé. Az interneten keresztül.

Az első években senki semmit nem gondolt komolyan. Tipikus garázscég voltunk, a lelkesedés hajtott minket, meg némi mellékes reménye, és úgy láttuk, ez most a fancy iparág. Az informatikai tapasztalatunkat a baráti házaspár kereskedelmi tapasztalatával ötvöztük, és elvárásokat sem támasztottunk, 2008-ig még egy hirdetést sem tudtunk feladni. Részint nem telt rá, részint nem volt még ennyire elterjedt a Google AdWords.

Aki csak a honlapra tévedt, azt igyekeztek törzsvásárlójukká tenni

Fotó: Bielik István - Origo

Honnan érkeztek az első vásárlók?

Aki játékot keresett, az előbb-utóbb megtalált minket, mi pedig nagyon éberek és ügyesek voltunk abban, hogy megragadjuk és törzsvásárlóvá tegyük őket. A SEO szót még nem is használtuk. Csábító apróságokról gondoskodtunk, a Startlapon mesefigurákhoz köthető aloldalakat indítottunk el, és nagyon jól működött a saját weboldalunk, gyors motorral, felhasználóbarát felülettel. Adatbázist építettünk, hírleveleztünk. Az első öt évben mindenkit felhívtunk, hogy megkérdezzük, melyik nap van otthon, hogy a futár kiszállíthassa a küldeményt, még a karácsonyi rohamszezonban is. Azt próbáltuk visszahozni, amit az online-ban elveszít a kereskedő. A mosolyt, a beavatkozást, a figyelmet, a segítséget. Tőlünk azóta többször megkérdezték, nem érezték-e ezt zaklatásnak a vevők. De akkoriban nem volt még ilyen idegbeteg a netkultúra. Az volt az üzleti névjegyünk, hogy már másnapra szállítunk, és ezt valóban majdnem mindig teljesítettük is.

Próbálták képezni magukat a vállalkozásban mint szakmában?

Ma sem mondanám, hogy nagyon értünk hozzá. Autodidakta módon tanultunk, kezdetben a józan paraszti eszünket használtuk, de amióta nagyobb léptékű a vállalkozás, megpróbáltuk olyan emberekkel körülvenni magunkat, akik már dolgoztak nagyobb cégnél. Talán sokan nem, de mi szeretjük, ha a szakértő kollégák okosabbak nálunk a saját területükön. Most már erős és tapasztalt vezetőink vannak minden osztályon, és külső tanácsadók segítségét is gyakran kérjük. Tegnap 5000 rendelés érkezett be, ezt egyetlen nap alatt feldolgozni nagyon megterhelő, meg lennénk lőve, ha nem ilyen remek középvezetőkkel dolgoznánk. Vagy ott van a rövid szállítás: kezdetben mi is megvártuk, amíg beérkezik a megrendelés, majd elmentünk a nagykereskedésbe a termékekért, de ez 3-4 napra duzzasztotta a folyamatot. Így hát a népszerű termékekből elkezdtünk pufferelni, illetve megpróbáltunk kidolgozni egy előrejelzést: készletezni kezdtünk abból, amiről nagyjából lehetett tudni, hogy könnyen eladjuk majd. Pénzt évekig nem vettünk ki, mindig visszaforgattuk a nagykeres beszerzésekbe. Lépésről-lépésre rajzolódott ki, min változtassunk, nyolc év alatt háromszor szerveztük át teljesen a munkafolyamatainkat. A cégvezető szerintem leginkább a kínai tányérzsonglőrre hasonlít: forog a pálcákon tíz darab, egyik a másik után kezd el akadozni, ezt kell kezelni, de közben egyik se essen le, és egyik se pörögjön túl.

Hamarosan kinövik a kkv-szektort.

Hét év alatt a semmiből milliárdos céget építettünk fel, de most épp a határán állunk a szektornak. Ugyanúgy visszük az operatív feladatokat, mint eddig, csak kialakult egy középvezetői rétegünk, nem vagyunk már tipikus családi vállalkozás. Kínálkozna a másik út, amelyik ma az eMagé, vagy amelyik az OLX és Jófogás hatalmas csatájában látszik, de ahhoz rengeteg pénz kell. És szakemberek marketingre, logisztikára, IT-ra, beszerzésre. A mi sikerünk titka talán ennyi: egyszerre tudtunk IT-s fejjel és kereskedőként gondolkozni, és ez ritka. Ma egy átlagos webáruház általában az egyikben erős, a másikban éppen csak elevickél valahogy. Na meg ne felejtsük el a célcsoportunkat.

A vásárlók elégedettsége mellett a JátékNet szakmai díjakban sem szűkölködik

Fotó: Bielik István - Origo

Az árérzékeny vásárlót?

Dehogy, az anyukákat! Egyébként csak a közhiedelem szerint mindenek felett árérzékeny a magyar vásárló, nem ez a valóság. Sokkal inkább a megbízhatóságot keresi, különösen ha a neten nézelődik. És így kapcsolódik ide a valódi válasz is. Hozzánk elsősorban édesanyák érkeznek. Akik a legjobbat akarják a szemük fényének, ezért ahhoz fordulnak, akivel már jó tapasztalatokat gyűjtöttek. Aki felhívja őket, és azt ígéri, másnap ott az áru, majd ez meg is történik. Ahogy növekedtünk is igyekeztünk megtartani a kedvességet. Mindig a vevőnek van igaza. Ez elcsépelt frázis, de az online kereskedelem végülis semmiben nem különbözik az offline-tól.

A játékszakmának vannak speciális gödrei?

Roppantul fejnehéz, a teljes évet a karácsony határozza meg. Ahhoz, hogy Barbie babát tudjunk árulni decemberben, áprilisban el kell határozni, meg kell rendelni, melyik kiadásokat szeretnénk, majd augusztusban-szeptemberben meg kell érkeznie minden doboznak. Ha valamit elszámoltunk tavasszal, ha fennakadás van ősszel, ha télen elrontjuk a marketinget, akkor azt nagyon gyorsan kell orvosolni, ami akkor már a legtöbbször lehetetlen. Aztán ott van a bankkártya-paranoia. Sokan még mindig ódzkodnak így fizetni, mert úgy érzik, egy messzi galaxisból egy vadidegenre kell bízni a kártyaadatokat. Pedig csak a bulvármédia próbálja elhitetni, hogy az alávaló hackerek ott leselkednek minden sarkon. A tranzakcióban a bank oldalán adjuk meg a számokat, a bank pedig mindenképp meg fogja védeni a pénzünket. Továbbá nehézség, hogy mindenkinek van már valamilyen története. A mi vevőink jó sztorikat visznek haza, de már keserűekkel érkeznek. Így az első években a küldetéstudat is nagyon erős volt bennünk, folyamatosan generáltuk a pozitív tapasztalatot. Abba azonban szerencsére ők sem látnak bele, milyen az állam és a vállalkozó viszonya.

Egyszerre képesek az informatikus és a kereskedő fejével gondolkozni, és ez nagyon ritka az ágazatban

Fotó: Bielik István - Origo

Kiszámíthatatlan?

Katasztrofális. Tisztességes vállalkozóként újra meg újra azzal szembesülök, hogy a hatóságok eleve a simlisség prekoncepciójával közelednek felém, és ez rettenetesen frusztráló. A növekedésen, a versenytársak elleni küzdelmen, az európai terjeszkedésen kellene gondolkoznom, ehelyett az jár az eszemben, hogyan védjem meg magam a fölösleges köröktől. Van, hogy egy hónap alatt 3-4 próbavásárlást végeznek az ellenőrök, arckifejezésük, hangsúlyaik, teljesen világos negatív hozzáállásuk a munkatársaimnak sem túlzottan motiváló. Sokmindent ki lehet így nyírni. Nyugaton tudja az állam, hogy támogatni kell a szektort. Mi sóváran nézegetünk abba az irányba. Mennyire másképp tudna működni minden vállalkozás itthon! És ha tudnák, mennyi idegeskedés, mennyi álmatlan éjszaka a biznisz. Nem vagyok tipikus vállalkozó, inkább normális középosztálybeli, vállalkozó kedvű figura. Szeretnék normális feltételekkel dolgozni, ahogy az adott a legtöbb kapitalista országban. Ha már tisztességes vagyok, hadd vállalkozzak nyugodtan. A versenytársak bőven elég tennivalót adnak, emellett nincs szükségünk a különböző állami szervek paranoid, buta lépéseivel foglalkozni.

Szokott még játszani?

Szeretnék, de túl sok a dolgom. Száz évvel ezelőtt játéktesztelő újságíró voltam. Ma már azokra sem lenne időm. Az ember nagyon megváltozik, ha ennyire új feladatok kerülnek előtérbe.

Forrás: http://www.uzletresz.hu/sikerek/20141212-szeretnek-normalis-feltetelek-mellett-vallalkozni.html

Mi is sütiket (cookie) használunk az oldalainkon. Segítségükkel továbbra is szeretnél okos és hasznos termékajánlókat látni? Elolvasom bővebben    Rendben Nem szeretném