A Szilveszter és az Újév eredete

Az év utolsó napjának ünnepe, a IV. századi Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki ezen a napon halt meg. Európában sokáig mozgóünnepként ülték, az is előfordult, hogy vízkereszt idejére esett az ünnepség. Ezt követően sokáig - XVI. századig - a karácsonnyal esett egybe az ünnep. Végül XII. Ince Pápa pontot tett az ügy végére, és 1691-ben kihirdette, hogy az újév napja mindig január 1. legyen.

Manapság tűzijátékkal, ünnepléssel, jelmezekkel és pezsgővel várjuk az új év kezdetét. Az ünnepi szokások közös célja, hogy az elkövetkezendő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot reméljünk, kívánjunk. Épp ebből kifolyólag terjedtek el a szerencsehozó szimbólumok is, mint például a lóhere, kéményseprő, patkó és kismalac. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások is, melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól.

Még ma is él a hiedelem, miszerint ami az új esztendő első napján történik, az meghatározza az egész évünket. Úgy tartják, hogy az esztendő első napján nem szabad baromfit fogyasztani, mert az „elkaparja a szerencsét”. Sertést azonban érdemes enni, ugyanis az „előtúrja a szerencsét”. Kifejezetten ajánlott szemes terményeket, lencsét vagy babot fogyasztani, mert az sok pénzt hozhat a házhoz. A boldogságot és az életet pedig többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.


Mi is sütiket (cookie) használunk az oldalainkon. Segítségükkel továbbra is szeretnél okos és hasznos termékajánlókat látni? Elolvasom bővebben    Rendben Nem szeretném