Tojcsi mese 22

<h3>A huszonkettedik – amiben Tojcsi eltűnik, de tejberizs a vacsora, sok kakaóval</h3>
<p>
    Tojcsi eltűnt.<br><br>
    Nem először, de most igazán. <br><br>
    Utoljára a frissen épült házában láttam a szobámban, mikor a Nagyi szólt, hogy vacsora van.<br>
    Magammal akartam vinni az asztalhoz, de azt mondta, hogy ő most nem jön velem, mert fontos semmitteni valója akadt. Mire visszaértem vacsora után, már nem volt ott sem ő, sem a házikója. Tojcsi eltűnt házastul. Nem kellett volna egyedül hagynom, de hát annyira maradni akart, engem viszont nagyon vonzott a tejberizs, amit a Nagyi vacsorára készített, a tetején sok-sok kakaóval.<br>
    Tojcsi viszont az új otthonához ragaszkodott, nem volt kedve otthagyni, ha már egész délután azt építgettük.<br><br>
    Ez a ház dolog reggel kezdődött, mikor kiderült, hogy az utcában, egy üres telken építkezni kezdtek.<br>
    Először nem is tudtuk, hogy mit csinálnak, csak mikor Zsófit áthozta a mamája, akkor mondta, hogy sok autót, meg munkaruhás bácsikat látott a telek előtt álldogálni, ami tele volt gazzal, meg bokrokkal.<br><br>
    – Biztos kincset keresnek – mondta Tojcsi –, a kincsek mindig ilyen gazos helyeken vannak elásva a filmekben. Ez itt jó sok kincs lehet, mert nagyon nagy a gaz.<br>
    – Szóval sok gaz, sok kincs – de ezt már a Zsófinak mondtam, összefoglalva Tojcsi gondolatait.<br>
    – Majd jól megfigyeljük őket – mondta Zsófi és úgy is lett. Egész délelőtt megfigyelést tartottunk., ami elég fárasztó volt, mert végig kapaszkodni kellett a kerítésbe és pipiskedve állni azon a vékony kőcsíkon, ami a kerítést tartotta, hogy lássunk is valamit.<br>
    – Valami nagyon nagy kincsről lehet szó, mert már markolót is hoztak – ezt már a Zolika mondta.<br><br>
    Zolika egy kicsit volt idősebb nálunk, de még nem annyira, hogy ne álljon szóba velünk, főleg, ha nem voltak a közelben a többi fiúk. Ilyenkor velünk is lehetett beszélgetni. Így aztán, miközben fel-alá kerekezett a biciklijével az utcában, meg-meg állt mellettünk és elmondta, milyen újdonságok történtek annál a teleknél. Mint most a markolót.<br><br>
    – Vagy nagyon mélyre van elásva – mondta Zsófi –, vagy nem is kincsről van szó.<br>
    – Nem? – húztuk fel a szemöldökünket Zolika is, meg én is. Meg amennyire tudta, Tojcsi is. <br>
    – Lehet, hogy simán csak építkeznek. – Zsófi nem volt teljesen meggyőződve erről a kincs dologról.<br>
    – Ahhoz tégla kellene – válaszolt Zolika, –, tégla, meg beton, meg ajtók, ablakok, meg ilyesmi.<br>
    – Még jöhet az is – mondta Zsófi. – Mire kiássák az alapot, addigra majd meghozzák, ami a pincéhez kell.<br><br>
    Végül Zsófinak lett igaza, építkezés kezdődött.<br><br>
    Zolika végig közvetítette az egész délelőtt a történéseket. Mi lógtunk a kerítésen belülről, ő pedig elbiciklizett az építkezésig, figyelt egy darabig, aztán visszatekert, hogy mindent elmondjon.<br>
    – Hozzák már a téglát – újságolta, igaz azt mi is láttuk, hogy megállt egy nagy, hosszú teherautó, tele téglákkal, de azt már Zolika mondta, hogy egy kicsi daruval, ami az autóra volt szerelve, le is rakta azt.<br><br>
    Hoztak aztán még hosszú vasakat, meg egy kis autóval sok üveg vizet, mert nagyon melegük lehetett, ilyenkor pedig különösen sokat kell inni a Nagyi szerint.<br>
    A luk, amit ástak a markolóautóval, az tényleg nagy lehetett, mert még ebéd után is hallottuk zúgni Zsófival, de akkor mi már a meleg miatt lefüggönyözött, besötétített szobába játszottunk a babáimmal. Addig dolgoztak, míg uzsonna után Zsófit el nem vitte a mamája haza. Láttuk is a markolót elmenni, míg búcsúzkodtunk a kapunál. <br><br>
    Ahogy aztán kettesben maradtunk, Tojcsiból kitört az építkezhetnék.<br>
    – Én is saját házat akarok – mondta.<br>
    – Jó, semmi akadálya. – válaszoltam. – Kezdj el gödröt ásni!<br>
    – Na, ne már! – valahogy ez az ásás dolog nem tetszett most neki. – Játékból építsünk, de olyat, amibe be is férek!<br>
    – Abban akarsz aludni? – kérdeztem. – Nem az ágyacskámban?<br>
    – Abba hát! – emelte fel dacosan a fejét. – Majd meglátod!<br>
    – Na, jó – mondtam –, és milyen ház legyen?<br>
    – Emeletes – nyögte ki Tojcsi némi gondolkodás után.<br>
    – Emeletes. Rendben. És még milyen legyen?<br>
    – Nagy. Hogy beleférjek.<br>
    – Nagy és emeletes. Aztán?<br>
    – Aztán legyen benne konyha is. Na, meg ágy is, ahol alszom.<br>
    – Fogjunk hozzá – vágtam el a kívánság áradatot.<br><br>
    És úgy is tettünk. Andris szobájából átrángattuk a nagy építős műanyagdobozát, ami az ágya alatt volt és telis-tele volt mindenféle színű és formájú építő elemekkel.<br>
    Kiválasztottunk egy nagy alapot és elkezdtünk rá építkezni. Tojcsi a dobozt túrta, dobálta ki belőle a beépítendő kockákat, én meg pakoltam egymás mellé, aztán egyre magasabbra is őket.<br>
    Szép lassan kialakult a ház, nem is vitatkoztunk rajta sokat, hogy hogy is kéne kinéznie, mikor Tojcsi talált egy egész erkélyt.<br><br>
    – Ezt oda az első szintre kérem – dobta ki a dobozból, hogy építsem be. A házikó már szinte teljesen kész volt. Két szint, alul konyha, felül hálószoba egy ágyikóval, rajta piros tető. Szóval jól nézett ki.<br>
    – Kezdjem el lebontani? – kérdeztem, mert egy erkély miatt nem láttam olyan égetőnek a dolgot.<br>
    – Igen, igen – ragaszkodott a dologhoz Tojcsi – Ha csak úgy megy, bontani kell, hogy legyen erkély is!<br>
    Ha kell, hát kell. Bontottunk, aztán beépítettem az erkélyt. Közben Tojcsi tovább túrt. Most talált egy nagy ablakot. <br>
    – Ablak is kell – mondta – mehet a bontás!<br>
    És ez így ment. Tojcsi talált valamit a dobozban, lebontottuk a fél házat, aztán újra felépítettük. Aztán kezdődött elölről. Egészen a tejberizsig. <br>
    – Most így jó lesz? – kérdeztem Tojcsit.<br>
    – Jó – válaszolta – mehetsz vacsorázni, addig berendezkedem!<br><br>
    Innen pedig már tudjátok. Vacsora, tejberizs sok kakaóval, aztán jött Tojcsi hűlt helye.<br><br>
    Egyszerűen nem tudom hová tűnhetett házastul, konyhástul, erkélyestül.<br><br>
    Mindent végig kutattam a szobában. Benéztem az ágy alá, a függöny mögé, a szekrény és a polc közé, de sehol nem volt se Tojcsi, se a háza.<br>
    Leültem a szoba közepére gondolkodni, mikor belépett a Nagyi.<br>
    - Hát Te? – nézett rám– miért vagy úgy elszontyolodva? Valami nagy baj van?<br>
    Elmondtam neki. Összeráncolta a homlokát.<br>
    – Nem lehet, hogy valami jótündér összerakodott a szobádban, míg vacsoráztál, és ő rakta el? – kérdezte.<br><br>
    Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy a babák, amikkel Zsófival játszottunk, mind a helyükön vannak, és eltűnt az építős doboz is, nem csak a ház és Tojcsi.<br>
    – De – mondtam – de igen, így lehetett.<br>
    – Visszakerült a helyére – mondta a Nagyi –, Andrisnál az ágy alatt.<br><br>
    Már robogtam is át a másik szobába, és tényleg, az ágy alatt a lezárt dobozban ott volt a Tojcsi ház, abban meg a gazdája, aki elég morcosnak tűnt.<br>
    – Éppen ideje volt – morogta – azt hittem már reggelig ki sem szabadulok, itt kell fogolyként sínylődnöm egy doboz mélyén!<br>
    – De legalább a saját házadban – mosolyogtam örömömben, hogy megtaláltam.<br>
    – Persze, azt hiszed egy félig eldőlt házban, egy sötét, zárt dobozban aludni olyan kellemes? <br>
    – Hát nem? – évődtem vele.<br>
    – Hát tudd meg, hogy nem.<br>
    – Akkor esetleg megfelel az én párnám is alvóhelynek?<br>
    – Esetleg – motyogta.<br>
    – Kipróbálhatjuk? – kérdeztem.<br>
    – Ühüm – adta meg magát.<br>
    – Na, akkor nyomás – és elindultam a fürdőszobába, mert a Nagyi már kétszer szólt, hogy fürdés idő van.
</p><br>

<div class="text-center">
    <p class="lead">Olvasd el a többi mesét is!</p>
    <div class="btn-group" role="group">
        <a href="/tojcsi-mese-1" class="btn btn-primary">1</a>
        <a href="/tojcsi-mese-2" class="btn btn-primary">2</a>
        <a href="/tojcsi-mese-3" class="btn btn-primary">3</a>
        <a href="/tojcsi-mese-4" class="btn btn-primary">4</a>
        <a href="/tojcsi-mese-5" class="btn btn-primary">5</a>
        <a href="/tojcsi-mese-6" class="btn btn-primary">6</a>
        <a href="/tojcsi-mese-7" class="btn btn-primary">7</a>
        <a href="/tojcsi-mese-8" class="btn btn-primary">8</a>
        <a href="/tojcsi-mese-9" class="btn btn-primary">9</a>
        <a href="/tojcsi-mese-10" class="btn btn-primary">10</a>
        <a href="/tojcsi-mese-11" class="btn btn-primary">11</a>
        <a href="/tojcsi-mese-12" class="btn btn-primary">12</a>
        <a href="/tojcsi-mese-13" class="btn btn-primary">13</a>
        <a href="/tojcsi-mese-14" class="btn btn-primary">14</a>
        <a href="/tojcsi-mese-15" class="btn btn-primary">15</a>
        <a href="/tojcsi-mese-16" class="btn btn-primary">16</a>
        <a href="/tojcsi-mese-17" class="btn btn-primary">17</a>
        <a href="/tojcsi-mese-18" class="btn btn-primary">18</a>
        <a href="/tojcsi-mese-19" class="btn btn-primary">19</a>
        <a href="/tojcsi-mese-20" class="btn btn-primary">20</a>
        <a href="/tojcsi-mese-21" class="btn btn-primary">21</a>
        <a href="/tojcsi-mese-22" class="btn btn-primary disabled">22</a>
    </div>
</div>

Olvasd el többi cikkünket is:

Játék kint vagy bent? »

A szerepjátékok fontossága »

Pszichológus válaszol: kilövésre felkészülni, irány az első osztály! »

Összes cikkünkért kattints ide »

Mi is sütiket (cookie) használunk az oldalainkon. Segítségükkel továbbra is szeretnél okos és hasznos termékajánlókat látni? Elolvasom bővebben    Rendben Nem szeretném