Andris teljesen be volt zsongva. A Nagyi szerint legalább is. Azt, hogy ez igazából mit jelent, nem tudom, de az biztos, hogy mióta kiderült, hogy focibajnokság lesz az iskolában, másról se hallottunk, csak a fociról. Az egyik nap reggelinél érkezett a hír Andris telefonjára, ami aztán felbolydította a család életét. – Ezt meg kell nyernünk – mondta, és újabb adag csokis müzlit öntött a tálkájába. Persze közben a telefont olvasta, így aztán a fele melléömlött.
Tovább olvasom »Ültünk Anya számítógépe előtt. De jó sokan ám! Ott ült Zsófi mamája, aki Anya haját szokta fodrászolni, ott ült Zsófi, aki az én legbarátnőm, ott ült a Nagyi, meg Anya közvetlenül a gép előtt a nagy pocakjával, amiben az kistesónk volt még, meg én is Tojcsival egy felfordított vödrön, mert már máshol nem maradt hely.
Tovább olvasom »Szegény Nagyi! Teljesen meg volt rémülve, mikor meglátta az ovi előtt a mentőautót, mikor értem jött délután. – Jaj, mi történt? Jól vagy, kicsim? – így rohant be az ajtón, és alig tudtam elmagyarázni neki, hogy nincs semmi baj, senkivel nem történt semmi. – Csak bemutatót csináltak a mentős bácsik! – Bemutatót? Hah – sóhajtott és leroskadt mellém a padra –, már azt hittem valami bajotok esett. – De miért lenne bajunk? – kérdeztem a cipőmet húzva.
Tovább olvasom »Még nem is meséltem a cicánkról. Babónak hívtuk a cicát, aki egyszer csak nálunk lakott. Hogy miért pont Babónak? Igazán már nem is emlékszem, hogy miért lett ez a neve. Talán Apa nevezte el. Ő volt az, aki nagyon nem akarta a cicát, mindenfélét kitalált, hogy ne maradjon nálunk, aztán meg ő babusgatta a legtöbbet. Talán azért lett Babó, mert babusgatni kellett.
Tovább olvasom »– Na, ezt még gyakorolni kell! – Nem is lányoknak való ez, még egy csajt se láttam jól bringázni! – Főleg nem egy ilyen kis pisist! Andris barátai körbeálltak, míg várták a tesómat. Focizni indultak, csak Andrisnak még cipőt kellett cserélnie. Szerencsétlenségemre, pont akkor, mikor sikerült a biciklivel ismét elesnem.
Tovább olvasom »Fura egy idő volt. Sütött a napocska, még talán meleg is volt, de nagyon nagy szél volt. A babáimmal foglalatoskodtam, nagyon sok dolgom volt. Az egyiket biliztetni kellett, a Flórát etetni, Laurát pedig már altatni kellett volna. Sorba ültettem őket, hogy nehogy valaki kimaradjon.
Tovább olvasom »Ebéd után volt. Ültünk a terasz lépcsőjén Tojcsival és bámultuk az eget. Olyan SEMMIFONTOSDOLGUNKNINCS hangulatunk volt, és jólesett a tavaszi napfényben sütkérezni egy picit. Szép idő volt, sehol egy felhő az égen, csak néha egy-egy madár szállt el a fejünk felett, meg egyszer-egyszer egy repülő, de az jó magasan.
Tovább olvasom »