Fura egy idő volt. Sütött a napocska, még talán meleg is volt, de nagyon nagy szél volt. A babáimmal foglalatoskodtam, nagyon sok dolgom volt. Az egyiket biliztetni kellett, a Flórát etetni, Laurát pedig már altatni kellett volna. Sorba ültettem őket, hogy nehogy valaki kimaradjon.
Tovább olvasom »Ebéd után volt. Ültünk a terasz lépcsőjén Tojcsival és bámultuk az eget. Olyan SEMMIFONTOSDOLGUNKNINCS hangulatunk volt, és jólesett a tavaszi napfényben sütkérezni egy picit. Szép idő volt, sehol egy felhő az égen, csak néha egy-egy madár szállt el a fejünk felett, meg egyszer-egyszer egy repülő, de az jó magasan.
Tovább olvasom »Igaz is, Zsófiról még nem is meséltem. Zsófival együtt járunk oviba. Persze, ő mindig később jön, mint mi, mert mi az Andrissal együtt indulunk, neki pedig korán kell beérni az iskolába. Zsófival szoktunk a legtöbbet játszani, doktornéniset, meg hercegnőset, meg labdázni is szoktunk, mert most már kimentünk az ovi kertjébe és ott szabad. Zsófi volt az én leges-, leges-, legeslegjobb barátom.
Tovább olvasom »Húúúúúúúúúú, hát meglett. A Nyuszi meghozta a biciklit. A rózsaszínt, amit úgy szerettem volna! De, hogy honnan tudta? Tojcsival ezt próbáltuk megfejteni. – Biztos van valami nagy radarja, azzal nézi meg, ki mit szeretne kapni – okoskodott. – Szerintem az nem úgy van, nem látna be a házakba, főleg nem a fejembe – mondtam. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogyan kukucskál be a Nyuszi az álmaimba.
Tovább olvasom »A két hosszú farkú pattantyú nekilódult a lejtőnek. Fürkész mester Botlikon lovagolt, azon igyekezett, hogy kikerülje az útjába kerülő kisebb sziklákat. Magasra tartott lámpásával világított, de a keskeny ösvényen az egymást előzgető két pattantyú így is egymás lábára tapodott, vagy oldalával a sziklának verődött. Csodák csodájára mégis elérték a lejtő alját.
Tovább olvasom »Na, most aztán tényleg jön a tavasz! Meg a nyúl is! Ezt onnan lehet tudni, hogy a Nagyi kiadta a parancsot: kezdődjék a Nagy Húsvéti Ablakpucolás! Ilyenkor, ha a Nagyi kiadja a parancsot, nincs mese, annak úgy kell lennie.
Tovább olvasom »– Engem aztán nem érdekel a húsvét! – hisztizett Tojcsi. – Engem nem fog mindenki össze-vissza locsolni, meg vizezni, meg ilyesmi… Még csak az kéne... Úúúúúúúúúútálom a vizet!!!
Tovább olvasom »Az az IZÉ vagy VALAMI vagy VALAMILYEN IZÉ az ágyamon ült. Csak úgy. Ült, és nézte a baglyot, ami a takarómra volt festve. – Klassz bagoly – mondta. – Nem beszél? – Nem – válaszoltam. – Ő nem tud beszélni.
Tovább olvasom »Napok óta esett. De nagyon. És mindig. Tojcsival az utcát bámultuk az ablakon át. Én egy székre térdeltem, Tojcsi pedig az ablakpárkányon ült. Homlokával, – már ha volt neki ilyen –, mélabúsan dőlt neki az üvegnek.
Tovább olvasom »