Blog

Tojcsi mese 16

Reggel óta esett. Néha ugyan elállt egy kis időre, akkor azt hittük végre kisüt a nap, de nem. Mindjárt jött egy újabb fekete felhő, villámlással, égdörgéssel és egyszer még apró jégdarabokkal is. Úgy kopogott az ablakon, mint ha kaviccsal szórta volna valaki.

Tovább olvasom »

Tojcsi mese 15

Andris teljesen be volt zsongva. A Nagyi szerint legalább is. Azt, hogy ez igazából mit jelent, nem tudom, de az biztos, hogy mióta kiderült, hogy focibajnokság lesz az iskolában, másról se hallottunk, csak a fociról. Az egyik nap reggelinél érkezett a hír Andris telefonjára, ami aztán felbolydította a család életét. – Ezt meg kell nyernünk – mondta, és újabb adag csokis müzlit öntött a tálkájába. Persze közben a telefont olvasta, így aztán a fele melléömlött.

Tovább olvasom »

Tojcsi mese 14

Ültünk Anya számítógépe előtt. De jó sokan ám! Ott ült Zsófi mamája, aki Anya haját szokta fodrászolni, ott ült Zsófi, aki az én legbarátnőm, ott ült a Nagyi, meg Anya közvetlenül a gép előtt a nagy pocakjával, amiben az kistesónk volt még, meg én is Tojcsival egy felfordított vödrön, mert már máshol nem maradt hely.

Tovább olvasom »

Tojcsi mese 13

Szegény Nagyi! Teljesen meg volt rémülve, mikor meglátta az ovi előtt a mentőautót, mikor értem jött délután. – Jaj, mi történt? Jól vagy, kicsim? – így rohant be az ajtón, és alig tudtam elmagyarázni neki, hogy nincs semmi baj, senkivel nem történt semmi. – Csak bemutatót csináltak a mentős bácsik! – Bemutatót? Hah – sóhajtott és leroskadt mellém a padra –, már azt hittem valami bajotok esett. – De miért lenne bajunk? – kérdeztem a cipőmet húzva.

Tovább olvasom »

Tojcsi mese 12

Még nem is meséltem a cicánkról. Babónak hívtuk a cicát, aki egyszer csak nálunk lakott. Hogy miért pont Babónak? Igazán már nem is emlékszem, hogy miért lett ez a neve. Talán Apa nevezte el. Ő volt az, aki nagyon nem akarta a cicát, mindenfélét kitalált, hogy ne maradjon nálunk, aztán meg ő babusgatta a legtöbbet. Talán azért lett Babó, mert babusgatni kellett.

Tovább olvasom »

Tojcsi mese 11

– Na, ezt még gyakorolni kell! – Nem is lányoknak való ez, még egy csajt se láttam jól bringázni! – Főleg nem egy ilyen kis pisist! Andris barátai körbeálltak, míg várták a tesómat. Focizni indultak, csak Andrisnak még cipőt kellett cserélnie. Szerencsétlenségemre, pont akkor, mikor sikerült a biciklivel ismét elesnem.

Tovább olvasom »

Mi is sütiket (cookie) használunk az oldalainkon. Segítségükkel továbbra is szeretnél okos és hasznos termékajánlókat látni? Elolvasom bővebben    Rendben Nem szeretném