<h3>A tizenkilencedik - amiben Tojcsi fogságba esik, de csokifagyi is van</h3>
<p>
    Ma mentünk bezárni az iskolát.<br><br>
    Vagyis a Nagyi szerint nem az iskolát, hanem az évet, de azt nem tudom, hogy lehet.<br>
    - Biztos van egy ajtó és egy nagy kulccsal bezárják. - mondta Tojcsi, aki szerint csak az iskolaajtóról lehet szó.¬ s azért kell, hogy mindenki odamenjen, mert olyan nagy, hogy csak sokan tudják együtt becsukni.<br>
    Így már értettem. Segítünk az iskolásoknak, az iskola ajtaját becsukni. És ehhez szépen fel kell öltözni. Anya azt mondta, hogy a kék ruhámat vegyem, hozzá a barbis szandált, hogy csinos legyek, de könnyű is legyen, mert meleg lesz. Biztos arra gondolt, hogy jól kimelegszünk, mire becsukjuk azt a nagy ajtót. De Anya is nagyon szép volt, kifestette a szemét, a Nagyi meg segített neki felrakni a haját kontyba. Kérdeztem, melyik cipőjét veszi fel, mert Anyának egy rakás szép cipője van a szekrény aljában, de azt mondta, hogy azokat majd csak akkor tudja hordani újra, ha már kibújik a pocakjából a kistesó. Így aztán ő is egy kényelmes lapos sarkúba jött. <br>
    Andris volt a legcsinosabb, ünneplő nadrágban meg fehér ingben, mint egy felnőtt. Apa mondta is, hogy ő már nem is tud versenyezni, egy ilyen fess kis pasival, mint Andris. Anyával jót nevettek ezen, Anya szerint egyébként sem kell senkivel sem versenyeznie. Mindenkinek nagyon jó hangulata volt, így indultunk el iskolát csukni.<br><br>
    Az iskola kapujában aztán elváltunk Andristól, mert ő ment megkeresni az osztálytársait, mi pedig egy árnyékos helyet az udvaron, hogy ne főjön meg a fejünk, ahogy a Nagyi mondta. <br><br>
    Jó sok ember gyűlt össze, anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák, meg a testvérek, és unokatestvérek. És sok nagy gyereknek a barátai is. Mert a legnagyobbak ballagnak is. Azt már tudtam, milyen, mert az oviban is ballagósok voltak, akik iskolába mentek ősszel. Itt is a legnagyobbak majd máshová fognak járni, és most elbúcsúznak innen, ezért jött el sok barátjuk.<br><br>
    Jó melegen sütött a nap, mindenki az árnyékos helyeket kereste. Még jó, hogy nem utolsóként jöttünk, így aztán, ha nehezen is, de találtunk magunknak egy kis napmentes részt, ahonnan még látni is lehetett a gyerekeket, ahogy osztályonként felsorakoztak az udvaron. Apa hozott valahonnan egy széket Anyának, hogy le tudjon ülni.<br>
    Végre aztán elkezdődött. Először mindenki felállt és énekelt, vagy legalább is úgy csinált. <br>
    A mellettünk álló bácsi is csak tátogott, mint ha énekelne, de hangja nem volt. Viccesen nézett ki. Aztán jött a műsor, egy nagylány verset mondott, legalább is a Nagyi szerint, mert hallani nem hallottunk semmit belőle. Aztán énekelt egy csapat gyerek, aztán megint valaki egyedül beszélt.<br><br>
    Tojcsi, persze őt is el kellett hozni magunkkal, izgett-mozgott.<br><br>
    - Unatkozom - suttogta.<br>
    - Én is - suttogtam vissza.<br>
    - Csináljunk valamit. - mondta.<br>
    - Jó, de mit? - kérdeztem, mert semmi ötletem nem volt.<br>
    - Pssszt! Csend legyen - hallottam meg a Nagyi hangját a hátam mögül.<br><br>
    Csend lett. De csak egy kicsit, mert Tojcsi megint csak nem bírt magával.<br><br>
    - Meddig tart még? <br>
    - Nem tudom - feleltem, ami igaz is volt. Most éppen valamelyik tanár bácsi beszélt, de néhány szavát hallottuk csak:<br>
    - Savégző...... vutánbal......römtelipilla...... - valahogy így.<br>
    - Te érted ezt? - fülelt Tojcsi is. <br>
    - Nem, de figyelj!<br><br>
    Újabb hangfoszlányok érkeztek:<br><br>
    - sóévben, hogye.... szöntsü....jótésbol.... kereket kív..... - aztán mindenki tapsolni kezdett.<br>
    - Valami kerékről volt szó. -összegezte Tojcsi. <br>
    - Én nem látok semmilyen kereket. - és tényleg. Nem volt sehol semmi, amiről a beszéd szólhatott. De a kulcsot se láttam, az iskolazáró kulcsot. Mondtam is Tojcsinak.<br>
    - Majd mindjárt körülnézek - mondta erre, és meg sem várva, hogy mit szólok hozzá, kiugrott a kezemből és már el is tűnt az anyukák, apukák, testvérek és barátok lábai közt.<br>
    - Tojcsiiiiiiiii - suttogtam olyan hangosan, ahogy csak suttogni lehet -, hol vagy?<br><br>
    Leguggoltam úgy próbáltam a cipők és nadrágszárak között körbe nézni, de sehol nem láttam. El kellett indulnom, felkutatni, de a Nagyi mögöttem, Anya mellettem, így elég nehéz volt.<br><br>
    Aztán azért csak sikerült, mikor valamiért újra tapsolni kezdtek, átsurrantam a csaktátogó bácsi mellett, egy nagydarab néni még nagyobb szatyra mögé, de Tojcsit onnan se láttam. Négykézlábra ereszkedtem, és elindultam megkeresni. Túljutottam egy fehér edzőcipős lábon, aztán egy szandálos nénién, aki olyan zokniszerű harisnyát hordott, aztán egy kockásnadrágos bácsi mellett, és hipp-hopp, már az első sorban állók lába között voltam, mikor észrevettem Tojcsit.<br><br>
    Andrisék osztálya állt a legszélen, hozzánk elég közel, és Tojcsi odagurult melléjük. Pont a tanárnénijük lába elé. Felálltam és indultam volna érte, de abban a pillanatban a néni is észrevette kis sárga barátomat, lehajolt érte és felvette, majd körbepillantott és meglátta a mozdulatomat. Felemelte az ujját és mutatta, hogy maradjak ott, ahol vagyok és várjak.<br><br>
    Ekkor meghallottam, hogy Andris nevét mondják a mikrofonba, hogy menjen ki a dobogóhoz, ahol éppen az Igazgató néni beszélt.<br><br>
    Fél szemmel láttam, hogy Andris elindul, de most engem Tojcsi sorsa jobban érdekelt. Azt figyeltem, mit csinál vele a tanítónéni, de nem sokáig tehettem, mert valaki megfogta a csuklómat és hátrahúzott. A Nagyi volt az és most nem mosolygott, inkább bosszúsnak látszott. Visszavonszolt Anya mellé és el sem engedte a kezem. Akartam mondani, mi történt, de csendre intett.<br><br>
    - Csitt, majd utána megbeszéljük! - mondta és megszorította a csuklómat.<br><br>
    Nagyon lassan telt el az idő, és csak nem akart véget érni ez a zárás dolog. Hallani alig hallottam valamit, látni se sokat láttam, a kezem összeizzadt a Nagyiéval, Tojcsi pedig fogságba esett. Nem volt túl jó a helyzet. <br><br>
    Aztán egyszer csak vége lett. A tömegben nagy nyüzsgés támadt, a gyerekek megkeresték a szüleiket, akik kis csoportokban álltak az udvaron.<br><br>
    Andris is előkerült, és végre megtudtam, miért hívta ki az igazgató néni. Kapott jutalomkönyvet, mert nem csak, hogy jól tanult, de versenyen is voltak és másodikak lettek. Szép nagy állatos könyvet kapott, tele képekkel és nagyon büszke volt rá. Meg mi is őrá. Anyának csak úgy ragyogott a szeme, Apa is kihúzta magát és megsimította Andris fejét. „Ügyes vagy fiam” - mondta neki. <br><br>
    A nagy büszkélkedésben egészen elfeledkeztem Tojcsiról.<br><br>
    - Ő a te barátod? - kérdezte egy kedves hang a hátam mögött, és ahogy megfordultam, Andrisék tanítónénije állt ott mosolyogva, kezében Tojcsival. Nagyon szép néni volt, és ahogy állt és lenézett rám, a fejével pont eltakarta a napot és ez olyan volt, mint ha a napsugarak a hajából bújtak volna elő.<br>
    - Ez a kis sárga valami a te barátod? - kérdezte újra.<br>
    - Igen - nyúltam felé -, az enyém. <br>
    - Aranyos, de ne hagyd elkószálni máskor! - adta oda mosolyogva.<br>
    - Nem fogom! - mondtam boldogan, Tojcsit magamhoz szorítva, és már nagyon szerettem ezt a tanítónénit.<br><br>
    Még egy pár szót beszélgetett Anyáékkal, hogy Andris milyen ügyes volt és hogy ő is milyen büszke rá, aztán arról, hogy lehet, hogy ő lesz a tanítónénim nekem is, mert mikor iskolába megyek majd, Andrisék pont felsősök lesznek és akkor már más lesz velük.<br><br>
    - Persze, az még odébb lesz! - mosolygott rám -, de szívesen látlak majd, a barátoddal együtt!<br><br>
    Ezzel aztán elbúcsúzott, mi pedig indultunk hazafelé. Azaz, nem is haza, mert Apa feltette a kérdést:<br><br>
    - Egy nagy adag fagyi? <br><br>
    Erre a kérdésre pedig mindenki csak egyegy szót tudott válaszolni:<br><br>
    - Igeeeeeeeen! <br><br>
    Míg a fagyira vártunk, azért még megkérdeztem Tojcsit:<br><br>
    - Na, és legalább találtál valamit? Kereket vagy kulcsot?<br><br>
    De csak ingatta a fejét.<br><br>
    - Sehol semmi. Nem is tudom, mivel zárták be azt az évet.<br><br>
    Hát, gondoltam, legfeljebb nyitva maradt.<br><br>
    A lényeg, hogy Tojcsi megvan és a csokifagyinál nincs jobb.<br><br>
    Esetleg a pisztácia.
</p><br>

<div class="text-center">
    <p class="lead">Olvasd el a többi mesét is!</p>
    <div class="btn-group" role="group">
        <a href="/tojcsi-mese-1" class="btn btn-primary">1</a>
        <a href="/tojcsi-mese-2" class="btn btn-primary">2</a>
        <a href="/tojcsi-mese-3" class="btn btn-primary">3</a>
        <a href="/tojcsi-mese-4" class="btn btn-primary">4</a>
        <a href="/tojcsi-mese-5" class="btn btn-primary">5</a>
        <a href="/tojcsi-mese-6" class="btn btn-primary">6</a>
        <a href="/tojcsi-mese-7" class="btn btn-primary">7</a>
        <a href="/tojcsi-mese-8" class="btn btn-primary">8</a>
        <a href="/tojcsi-mese-9" class="btn btn-primary">9</a>
        <a href="/tojcsi-mese-10" class="btn btn-primary">10</a>
        <a href="/tojcsi-mese-11" class="btn btn-primary">11</a>
        <a href="/tojcsi-mese-12" class="btn btn-primary">12</a>
        <a href="/tojcsi-mese-13" class="btn btn-primary">13</a>
        <a href="/tojcsi-mese-14" class="btn btn-primary">14</a>
        <a href="/tojcsi-mese-15" class="btn btn-primary">15</a>
        <a href="/tojcsi-mese-16" class="btn btn-primary">16</a>
        <a href="/tojcsi-mese-17" class="btn btn-primary">17</a>
        <a href="/tojcsi-mese-18" class="btn btn-primary">18</a>
        <a href="/tojcsi-mese-19" class="btn btn-primary disabled">19</a>
        <a href="/tojcsi-mese-20" class="btn btn-primary">20</a>
        <a href="/tojcsi-mese-21" class="btn btn-primary">21</a>
        <a href="/tojcsi-mese-22" class="btn btn-primary">22</a>
    </div>
</div>