Tojcsi mese 20

<h3>A huszadik - amiben UFO van a kertben, de megfigyeljük</h3>
<p>
    A Valami a fűben feküdt.<br>
    Mozdulatlanul.  <br>
    Hangtalanul.<br>
    Csak úgy.<br>
    És hipp-hopp. Egyszer csak ott volt. <br>
    Délelőtt a megszokott helyünkön üldögéltünk Tojcsival, a terasz lépcsőjén.<br>
    Sütött a nap, jó meleg volt. Néha már túl meleg is. Nem is volt szabad sokáig itt ülni. A Nagyi már szólt is, hogy mindjárt be kell menni a szobába és délutánig ki se szabad jönni, mert olyan erős a nap, hogy beteg lesz a bőröm tőle. Indulni akartunk a hűvösbe éppen, mikor megláttuk a Valamit.<br><br>
    Egész pontosan Tojcsi látta meg.<br>
    – Állj! – mondta. – Az ott meg mi? – és odamutatott a tuják mögé, a fűre.<br>
    – Nem tudom. – mert tényleg nem tudtam. <br>
    – Az ott egy Valami. – határozta meg Tojcsi, amit láttunk. – Egy nagyon, nagyon furcsa Valami.<br><br>
    Ezzel nem tudtam vitatkozni. <br>
    – Nézzük meg! – indítványoztam, de Tojcsi nem volt ilyen bátor. <br>
    – Csak óvatosan – suttogta és visszahúzódott a lábam mögé. Úgy gondolta, ott biztonságosabb.<br>
    – Szóval, csak nagyon óvatosan! Nem lehet tudni, hogy kiféle-miféle egy ilyen Valami.<br>
    – Mert? – néztem rá csodálkozva. – Miből gondolod, hogy veszélyes lehet?<br>
    – Mert olyan furi. – És azt sem tudjuk, hogy került oda. Meg egyébként is.<br>
    – Na, gyerünk – vágtam közbe. – Nézzük, mi az. – azzal elindultam a tuja irányába.<br>
    – Lasssssssssan! – suttogta Tojcsi, a bokámba kapaszkodva. Majdnem orra estem tőle.<br><br>
    Így aztán tényleg lassan közelítettük meg a Valamit, mert sietni nem nagyon tudtam, Tojcsi folyamatosan fékezett.<br>
    – Vigyááááázvaaaaa! – hallottam a lábam felől, mikor a tuja mögé értünk.<br>
    – Guggolj le! – jött az újabb utasítás. Így tettem.<br>
    – Mit látsz? – kérdezte a kis sárga hős.<br>
    – Még semmit – mondtam és próbáltam a tuja ágai között találni valami rést, ahol ráláthatok a Valamire. – Na, most már látom.<br>
    – És mit látsz? <br><br>
    Megpróbáltam neki leírni, amit az ágak között látni véltem.<br>
    – Olyan, mint valami nagy bogár. Vagy inkább egy hatalmas pók. <br>
    – Mozog? – Tojcsi egyre bizalmatlanabb lett.<br>
    – Nem, nem mozog.<br>
    – De él? <br>
    – Nem, ez valami műdolog. Szürke meg olyan világítós zöld színe van, de csak négy hosszú lába, nem olyan sok, mint egy igazi póknak.<br>
    – És biztos nem mozog? – Ágaskodott fel Tojcsi, hogy oda lásson a Valamire. Látszott, hogy kezd a kíváncsisága erősebb lenni a félelméné<br>l.
    – Én nem látom mozogni.<br>
    – Nézzük meg közelebbről <br>
    – Nézzük – próbáltam felállni, de Tojcsi azért még annyira nem volt bátor, visszahúzott.<br>
    – Négykézláb, feltűnés nélkül – adta ki az utasítást, és húzta is a kezemet a földre, nem hagyva időt az ellenkezésre.<br><br>
    Lassan kióvatoskodtunk a tuja mögül. A Valami nem mozdult, csak feküdt ott a fűben, mi meg négykézláb másztunk felé.<br>
    Mikor már elég közel értünk, Tojcsi megállított.<br>
    – Hasra! – mondta. – Megfigyelőállást építünk ki!<br><br>
    Nem voltam benne biztos, hogy a Nagyi örülni fog, hogy a fűben hasalok a halványkék ruhámban, de nem volt mit tenni, Tojcsi nagyon határozott volt. Így aztán ott feküdtünk egymás mellett, a megfigyelő állásban, vagyis inkább fekvésben, és bámultuk a Valamit.<br><br>
    Tényleg olyan volt, mint egy nagy pók. A teste akkora lehetett, mint a kézfejem és abból nyúlt ki négy csáp előre-hátra. A csápok végén valami érdekes szerkezet látszott, úgy nézett ki, mint egy-egy kis ventilátor. Olyan, mint amivel a Nagyi szokta hűteni a szobát, mikor ilyen meleg van. <br>
    – UFO. – hallottam Tojcsit.<br>
    – Az mi? – néztem rá. <br>
    – Azok olyan más bolygóról jöttek. Földönkívüliek.<br>
    – Kis zöld emberkék? – mosolyogtam el magam–, Apa mondta, hogy olyanok biztos nincsenek.<br>
    – De vannak! – ragaszkodott hozzá Tojcsi. – Láttam reggel a tévében.<br>
    – A tévében? – csodálkoztam el, aztán rájöttem, hogy valamelyik reggeli rajzfilmre gondolt. – Azok nem igaziak, az csak mese!<br>
    – Biztos? – nézett rám sokatmondóan –, és ez akkor itt micsoda, ha nem egy igazi, kézzelfogható UFÓ?<br>
    – Igazán nem tudom – bizonytalanodtam el.<br>
    – De ha UFO is volt, most már biztos nem az, mert nem mozdul.<br>
    – Ez valami űrhajó lehet – állapította meg Tojcsi. – Teljesen úgy néz ki, mint valami repülő szerkezet.<br>
    – Akkor nagyon kicsi Ufók jöhettek vele.<br>
    – Nem biztos, lehet, hogy csak még nem fújták fel nagyra.<br>
    – Mit? Ezt nem értem. – néztem Tojcsira értetlenül.<br>
    – Hát az űrhajót. A repülőkkel is azt csinálják, nem? – mondta, aztán látta, hogy nagyon nem tudom, mire gondol, megmagyarázta:<br>
    – A repülők is nagyon nagyok, mikor lent vannak a földön, aztán mikor felszállnak, akkor olyan kicsik lesznek. Biztos kiengedik belőlük a levegőt. Egy kicsi dolog sokkal könnyebben repül, mint egy olyan hatalmas gép, mikor a földön van. Mikor aztán leszáll, akkor újra felpumpálják. Ilyen egyszerű az egész. Így csinálhatják az Ufók is. Csak most elfelejtették felfújni, vagy elromlott a pumpájuk.<br><br>
    Tojcsi teljesen belemelegedett a magyarázatba, széles mozdulatokkal mutatta, mire gondol. Nem voltam ugyan egészen biztos abban, amit mond, de nagyon meggyőző volt.<br>
    – Akkor segítenünk kellene nekik?<br>
    – Talán, de még nem tudom, hogy hogyan.<br><br>
    Ezen aztán elgondolkodtunk és közben tovább bámultuk a Valamit, ami most már bizonyosan UFO lehetett. Teljesen belefeledkeztünk, hogy megpróbáljuk elképzelni, hogyan is nézhetnek ki az űrizék, és mekkorára nőhetnek, ha felpumpálják az űrhajójukat. Annyira lekötött minket a dolog, hogy észre sem vettük, mikor a Valami megmozdult. De azt már igen, hogy felemelkedett, és a föld fölött lebegve lassan felénk fordult.<br>
    – Futááááááááááás! – sivította Tojcsi és már rohant is befelé a biztonságos szobába.<br><br>
    Én is felpattantam és menekültem utána, de olyan gyors volt, hogy csak a szobában értem utol.<br>
    Lihegve ültünk az ablak alatt, a hátunkat a falnak szorítva. Aztán összeszedtem a bátorságomat és kikukucskáltam az ablakpárkány fölött a kertbe. <br>
    Az Valami még ott volt. Egy pillanatig lebegett a tuja felett, aztán hirtelen felemelkedett, de olyan magasra, hogy már nem is látszott, aztán elrepült a vasútállomás felé.<br>
    – Mondtam, hogy UFO volt! – húzta ki magát Tojcsi, büszkén, mert ő megmondta.<br><br>
    Egész délután ez volt a fő témánk. Játszottunk űrutazást, játszottunk UFO találkozást, játszottunk UFO babázást. Minden az ufókról szólt.<br>
    Este aztán, mikor Apa hazaért, elmeséltem neki, hogy ufóval találkoztunk.<br>
    – Hallottam! – mosolygott Apa. <br>
    – Honnan? – csodálkoztam rá, mert még a Nagyinak se mondtam, mert ő mindentől megijedne.<br>
    – Egy kollégám mesélte – mondta Apa –, aki építkezéseket tervez, hogy filmet csinálnak a környékről, és fentről a levegőből fényképeztek egy drónnal, egy kis repülő szerkezettel. Filmezés közben valahogy kifogyhatott az elem az irányítóból és a kis szerkezet leszállt, pont a mi kertünkbe. Azzal találkozhattál.<br>
    – Szóval filmes repülő volt?<br>
    – Igen. De remélem nem ijedtél meg tőle? – kérdezte, miközben a vacsorához terelgetett.<br>
    – Á, dehogy! – mondtam, mert igazán Tojcsi ijedt meg. <br><br>
    Először. <br>
    Én csak utána!
</p><br>

<div class="text-center">
    <p class="lead">Olvasd el a többi mesét is!</p>
    <div class="btn-group" role="group">
        <a href="/tojcsi-mese-1" class="btn btn-primary">1</a>
        <a href="/tojcsi-mese-2" class="btn btn-primary">2</a>
        <a href="/tojcsi-mese-3" class="btn btn-primary">3</a>
        <a href="/tojcsi-mese-4" class="btn btn-primary">4</a>
        <a href="/tojcsi-mese-5" class="btn btn-primary">5</a>
        <a href="/tojcsi-mese-6" class="btn btn-primary">6</a>
        <a href="/tojcsi-mese-7" class="btn btn-primary">7</a>
        <a href="/tojcsi-mese-8" class="btn btn-primary">8</a>
        <a href="/tojcsi-mese-9" class="btn btn-primary">9</a>
        <a href="/tojcsi-mese-10" class="btn btn-primary">10</a>
        <a href="/tojcsi-mese-11" class="btn btn-primary">11</a>
        <a href="/tojcsi-mese-12" class="btn btn-primary">12</a>
        <a href="/tojcsi-mese-13" class="btn btn-primary">13</a>
        <a href="/tojcsi-mese-14" class="btn btn-primary">14</a>
        <a href="/tojcsi-mese-15" class="btn btn-primary">15</a>
        <a href="/tojcsi-mese-16" class="btn btn-primary">16</a>
        <a href="/tojcsi-mese-17" class="btn btn-primary">17</a>
        <a href="/tojcsi-mese-18" class="btn btn-primary">18</a>
        <a href="/tojcsi-mese-19" class="btn btn-primary">19</a>
        <a href="/tojcsi-mese-20" class="btn btn-primary disabled">20</a>
        <a href="/tojcsi-mese-21" class="btn btn-primary">21</a>
        <a href="/tojcsi-mese-22" class="btn btn-primary">22</a>
    </div>
</div>

Olvasd el többi cikkünket is:

Kilövésre felkészülni! »

Mit hozzon a nyuszi? Húsvéti ajándékötletek »

Barbie: 65 éves a stílusikon, aki több, mint csak egy baba »

Összes cikkünkért kattints ide »